A gyermekeink nagyon jól tudják felhozni bennünk azokat az érzéseket, amiket már régen és mélyen eltemettünk magunkban. Nekik köszönhetően tudattalanul éljük át újra és újra a régi sérelmeinket és kisebb-nagyobb traumáink érzéseit. 🤷

🧠 Elménk pedig azonnal reagál, és mindent megtesz, hogy beteljesüljön a biztonság és az elismerés iránti vágyunk, ami akkor, ott, a múltban kielégítetlen marad.

Ezért van az, hogy hiába tudjuk, hogyan akarunk vagy kellene reagálnunk a gyermekünkre, egyszerűen képtelenek vagyunk eszerint cselekedni. Helyette az érzéseink, a tudattalanunkban feszülő bizonytalanságunk és biztonság iránti vágyunk veszi át az irányítást. 👥

 

DE Ő NEM A TUDATUNKBÓL FAKAD, HANEM GYERMEKI ÖSZTÖNLÉNYÜNKBŐL. ÉS SOKKAL ERŐSEBB, MINT AZ ÉRTELMÜNK.

⚠️ Őt nem lehet csak úgy megregulázni.

⚠️ Őt meg kell ismerni.

⚠️ El kell fogadni.

⚠️ El kell ismerni.

⚠️ Törődni kell vele.

 

És ezt a törődést senki mástól nem várhatjuk, csak önmagunktól.

Mert önmagunkért csakis mi vagyunk felelősek. ❤️

 

Tudományosan igazolt tény, hogy a tudatalattink iszonyatosan nagy hatalommal bír felettünk. Érzelmeink és megéléseink 80-90%-át határozza meg. Beleértve a gondolkodásmódunkat, a viselkedésünket, a reakcióinkat.

Ha túlterhelt az anyaságod, ha már tudod, hogy az anyai kiégés olyan állapotában vagy, ami kényelmetlen, kellemetlen, dühöt, bűntudatot okoz és szégyenkezel önmagad miatt, akkor az egyetlen tartós megoldás az lesz, ha minél több dolgot megismersz a saját tudatalattidból.

Ezáltal tudsz elfogadással, szeretettel és megértéssel fordulni önmagad felé. Így leszel türelmesebb, megértőbb, kiegyensúlyozottabb és kevésbé stresszes, túlterhelt édesanya. Ezzel pedig a reakcióid is változni fognak.

 

🌞 A coaching épp ezt teszi lehetővé. 🌞

Önmagad és az anyaságod mélyebb megismerését.

Az önmagaddal való tudatos törődést.

 

És miért fontos, hogy ezt megtedd?

Mert csak azt adhatod a gyermekednek, amivel te magad is rendelkezel. Mást nem.

Tehát ha te nem tudod, hogyan reagálhatnál úgy, ahogy valójában szeretnél, hogyan lehetnél kevésbé stresszes, aggódó, szorongó, akkor a gyermekednek sem tudod ezt megtanítani. És bizonyított tény, hogy ha az anya mentális és lelki nehézségekkel küzd, akkor a gyermeke is ezt tekinti normának, alapnak. Ő is így fog viselkedni, és így fogja magát érezni.

A gyerekek nem kérdőjelezik meg, hogy mi jól csináljuk-e. Csak másolnak minket. Bíznak bennünk, és elhiszik, hogy ahogy mi csináljuk, az nekik is jó lesz.

MI IS EZT TETTÜK GYERMEKKÉNT.

Gondolj vissza, hogy most mennyi mindenről gondoltad azt, hogy máshogy akarod csinálni, mint ahogy a te anyukád és apukád csinálta! Gondolj vissza, hány dologra mondtad azt, hogy te majd másképp fog reagálni! És sikerül másképp csinálnod?

 

😌 Őszinte leszek veled. Rengetegszer csináltam úgy az elmúlt közel két évben, ahogy a szüleimnél láttam. Pedig megígértem magamnak, hogy máshogy fogom. De a bennem rejlő sértett, meg nem értett, el nem fogadott gyermek ezt nem engedte. Mert nem ismer mást, viszont ő irányított.

Törődni kell vele, hogy másképp lehessen. Ezt azonban csak úgy tudom megtenni, ha ismerem, ki is ő pontosan.

Ezért hívják az anyaságot önismereti útnak.

 

Van, aki tudattalanul megy végig az úton, és kiég, túlterhelt lesz, kiabál, dühös, stresszes, mogorva, boldogtalan, nyűgös, zavart és bűntudat gyötri.

Van, aki tudatosan megy végig az úton, és ezekből sokkal-de-sokkal-de-sokkal kevesebbet érez. Helyette több a vidámság, a mély kapcsolódás, a szeretet, az öröm és a hála.

Te melyik akarsz lenni? Te mit akarsz megtanítani a gyermekednek?

Én már döntöttem, és rajta vagyok az utamon. És tudom, hogy sosem késő elkezdeni.