Az előző részben ott hagytuk abba, hogy a gyermekünk és az anyaságunk megvalósulásához el kellett engednünk valamit, amit addig birtokoltunk valamilyen mértékben és tudatossággal.
Ez a szabadságunk. A tudat, hogy csak magunkért vagyunk felelősek. De ezt a pszichénk csak tudatos munkával dolgozhatja fel. Szembe kell néznünk az anyaság okozta veszteségeinkkel és ezek következményeivel is. Fel kell ismernünk a változásokat és a nem támogató szokásainkat. Ezáltal az anyai kiégést felválthatja egy harmonikusabb, boldogabb anyaság. Az életünkben pedig helyet kaphat az új személyiség-csomag minden része: a nőiség, az ifjúság, a munka, az anya, a szerető, a társ, a barát, a lány, a testvér… És még sorolhatnám.
Szükség van arra, hogy meg akard oldani ezt a helyzetet. És arra is, hogy belásd, te tudsz tenni érte. A te felelősséged, hogy változásokat tudj elérni a saját és gyermekeid életében.
El kell fogadnod, hogy segítségre van szükséged. Hogy nem kell mindent egyedül megoldanod.
Az, hogy elfogadod a sebezhetőségedet, hatalmas előny és erősség. Ugyanolyan erősség, mint ahogy felismerted, az anyai kiégés útját járod. Ezzel ugyanis olyan tapasztalatra és önismeretre tehetsz szert, ami életed hátralévő részében segítségedre lesz.
Ha megengeded, megosztom veled a saját meglátásomat a kiégéssel szemben. Még az anyaság előtt megtapasztaltam milyen a mély, depresszív burnout, amiből a környezetem – a páromat leszámítva – igazán keveset látott. Bármennyire is rossz volt megélni azt az állapotot, és bármennyire is nehéz volt végig járni az onnan kivezető utat, azt gondolom, hogy megérte. Megérte benne lenni. Megérte átélni. Megérte kijönni belőle. Mert olyat ismertem meg, ami egy életen keresztül elkísér és támogat: önmagamat. Elfogadással és szeretettel tudok magamhoz fordulni, akármennyire csalódott, fáradt, frusztrált vagy épp boldog vagyok. Tudatosan vagyok jelen a saját és a kisfiam életében is. Képes vagyok felismerni, és ezáltal kielégíteni a valós szükségleteimet, így a kisfiamnak is olyan anyukája tudok lenni, aki támogatja, szereti és elfogadja. Megadhatom neki a lehetőséget, hogy azzá váljon, aki lenni akar. Gyermekkorában gyermek, felnőttkorában önálló, döntéshozásra képes, magabiztos, és néha a kétségeivel is megküzdő férfi.
Ki ne akarna ilyen anyja lenni gyermekének?!
