A kiégés (burnout) a mai kor egyik legnagyobb betegsége. Oka a pszichés-mentális túlterheltség, amihez hozzájárul a posztmodern világ követhetetlen tempója is. Egyszerűen annyi dologra kell egyszerre figyelni, és mindent olyan tempóban kell csinálni, amiben az elménk elfárad. A fáradtság dekoncentráltsághoz, hosszú távú stresszhez, majd depresszióhoz vezet. És ez az életünk bármely területére igaz lehet.

Ebben a cikksorozatban szeretném bemutatni neked az anyai kiégés természetét, hogy fel tudd magadban ismerni a jeleket, és megoldást találhass rá.
Mert minden problémánk megoldásának első lépése, hogy tisztába kerüljünk a problémával és annak okával.

A burnout kifejezés eredetileg a munkájukban érzelmileg, mentálisan és fizikálisan is túlterhelt emberek jellemzőjének tartották. Főként a segítő szakmák képviselőinél figyelték meg és tanulmányozták, mint a mentők, a tűzoltók, az ápolók és az orvosok. Aztán elterjedt kifejezés lett az intenzív munkát végzők körében is, mindegy, hogy fizikai vagy szellemi munkát végeztek.

Ma pedig ott tartunk, hogy már nem csak a munkában, hanem életünk bármely területén megjelenhet a kiégés. Életünk bármely területe lehet érzelmileg, mentálisan és fizikailag is túlterhelt. Az iskola, a munka, a párkapcsolat, vagy akár az anyaság is.

Persze az, hogy ma ez már elfogadott tény, nem jelenti azt, hogy újkori vagy úri huncutságról van szó. Főként nem az anyaság esetén. Hallottam már olyan édesanyát, aki az ötvenes évei végén jött rá arra, hogy anyai kiégése volt 25-30 évvel korábban. És biztosra veszem, hogy nem csak az édesanyánk, de a nagymamánk és a dédnagymamánk is megküzdött vele, csak éppen nem olyan körülmények között, ahogy azt ma mi megtehetjük.

Micsoda súlyt cipelhettek ők a 20. században – anyaként – a háborúk, a nehézségek, és az elnyomás korában? Miközben a női egyenlőség messze nem tartott ott hazánkban, ahol most tart. Miközben már elkezdődött a támogató nagycsaládok felbomlása. Miközben a rendszert is szolgálta, és igyekezett – az anyaságon túl – hasznos része lenni a társadalomnak. Minden tisztelet kijár nekik ezért. Még akkor is, ha gyermekeik nem kapták meg azt, amire a ha visszanéznek – úgy érzik –, hogy szükségük lett volna. Még akkor is, ha a jelenben ezek transzgenerációs nehézségeket okoznak nekünk.

Az anyai kiégés szerintem egy hatalmas dzsungel, amibe fogalmunk sincs, hogyan csöppentünk bele, de körbe nőtt minket a buja növényzet. Néha fenyegetnek, néha fojtogatnak, néha fel-fel villantják a fényt a benőtt ösvény sűrűjében.

Az anyai kiégés a gyermekünk születésekor elinduló folyamat, ami szépen lassan akár depresszióhoz is vezethet. Egy sok állomásból álló, hónapokig vagy akár évekig tartó folyamat, amit valamilyen mélységben minden anya átél.
Sokan azonban észre sem veszik, hogy az anyai kiégés áldozatai. Talán azért, mert az önismeretük nem áll azon a szinten. Talán azért, mert azt gondolják, az a követendő példa, ahogy a saját szüleik csinálták. Talán azért, mert legyintenek egyet, hogy ők ilyenre nem érnek rá.
Sajnos ezzel nem csak maguknak, hanem hosszú távon a gyermeküknek is ártanak. A kiégett, frusztrált és depressziós anyának a gyermekei is lelki nehézségekkel fognak küzdeni. Ezt dr. Sheryl Ziegler családterapeuta is megírta, aki már több tíz éve kezel családokat és kiégett édesanyákat.

Ahogy írtam, minden anya átéli valamilyen mélységben és intenzitással.
Kezdődik a gyermekágy után lassan növekvő magány érzésével, a bezártsággal. Azzal, hogy beszűkülnek vagy megszűnnek a felnőtt kapcsolataink, és a gügyörészés tölti ki a napi kommunikációnk nagy részét. Folytatódik azzal, hogy egy idő után úgy érezzük, az anyaság felemészt minket. Mindent, ami korábban mi voltunk. És azzal az érzéssel, hogy soha többé semmi sem lesz olyan, mint a gyerek előtt. Végül ott tartunk, hogy egyre többet kiabálunk rá a gyermekünkre, állandóan visszük őt valahova – ilyen iskola utáni foglalkozás, olyan sportolás, amolyan események. Aztán már semmihez sincs kedvünk, és – ahogy az egyik anyuka kliensem fogalmazott – egyszerűen robotként csináljuk végig a mindennapokat, a hónapokat és az éveket.

Eljuthatunk az életünk értelmének megkérdőjelezéséig is. De itt fontos felhívnom a figyelmedet, hogy ez már az anyai kiégésnek az a szintje, amit csak terápiával lehet visszafordítani!

• • Nehezen alszol el, vagy gyakran felébredsz.
  • Bűntudatot érzel a döntéseid és a válaszaid miatt.
  • Gyakran eszel rossz minőségű ételt, vagy épp egész nap nem eszel, mert túlságosan elfoglalt vagy.
  • Rendszeresen használsz alváskönnyítő szereket (alkoholt, nyugtatót, vény nélkül kapható nyugtató hatású készítményeket).
  • Rendszeresen fáj a hátad, és a nyakad be van állva.
  • A fejfájásod vagy a migréned miatt rendszeresen veszel be fájdalomcsillapítót.
  • A gyerekekkel együtt te is mindig beteg leszel. Esetleg nálad hosszabb és súlyosabb lefolyású.
  • Nem érdekel a szex.
  • Fogalmad sincs mikor tettél valamit csak és kizárólag magadért.
  • Rosszkedvű vagy, és egyre gyakrabban kiabálsz rá a gyerek(ek)re.
  • Bűntudatot érzel a gyermekeiddel való kiabálás miatt.
  • Egyre kevesebbet beszélsz a barátaiddal, max SMS-t vagy chat üzenetet küldesz nekik. De ezt is megterhelőnek érzed.
  • Korábban fixált programokra szervezel rá mást, mert elfelejted, hogy már megbeszéltél valakivel valamit.
  • Telezsúfolod a gyerekek napjait mindenféle programmal, mert csak így vihetik valamire az életben.
  • Érzed, hogy feszít belülről a sírás, és néha – amikor egyedül vagy – el is sírod magad, látszólag minden ok nélkül.
  • Tartós fáradtságot érzel, és nincs energiád.

Ezek mind jelei annak, hogy az anyai kiégés útját járod.
És bár furcsán hangozhat a következő kérésem, kérlek, csináld végig. Válaszd ki a fenti listából a rád igazakat, az összeset, amit anyaságod bármelyik pillanatában éreztél, gondoltál vagy érzékeltél magadon.

Megvan?

Szuper!

Akkor most engedd, hogy ezek az érzések, gondolatok és érzékelések elárasszanak! Engedj utat nekik! Szakítsák át az összes gátat! Rohanjanak le téged! Sodorjanak magukkal!

Rendben van, ha most potyognak a könnyeid. Nekem is potyogtak.
Rendben van, ha úgy érzed, rossz anya, nő és ember vagy. Én is éreztem már ezt.
És rendben van, ha úgy érzed, eleged van ebből az életből, és végre jól akarod érezni magad a bőrödben. Üdvözöllek a kiégett anyák klubjában!

A fenti kis gyakorlattal tudatosítottad, hogyan is érzed magad. Talán el is döntötted, hogy ezt nem akarod a továbbiakban így csinálni. Gratulálok! Ezzel máris elindultál a „gyógyulás” útján. Az anyai és az emberi önismereted újabb szakaszán. Megtetted az út legalább 50%-át. És ez őszintén mondom, nagyszerű!

Ha kíváncsi vagy arra, mit tehetsz azért, hogy ismét kiegyensúlyozott és boldog legyél, kattints a Tovább olvasom gomdra!