Így könnyíti meg az életedet gyermeked érzelmi intelligenciájának újszülött kortól való fejlesztése

Így könnyíti meg az életedet gyermeked érzelmi intelligenciájának újszülött kortól való fejlesztése

A címben az szerepel, hogy újszülött kortól. De itt és most, mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a gyermeked érzelmi intelligenciájának fejlesztését bármilyen korban el lehet kezdeni, és minden esetben sikereket lehet vele elérni. Szóval, nem maradtál le semmiről.

 

De nézzük meg, miről is szól a gyermekeink érzelmi intelligenciájának fejlesztése.

Az újszülött, a csecsemő és a kisgyerek ösztönlény. Egészen 6 éves korukig az ösztöneik vannak túlsúlyban, és fokozatosan engedik át a teret a kognitív gondolkodásnak. Az ösztön szerinti cselekvéseik és viselkedésük pedig az érzéseikből és a testi érzeteikből alakulnak.

Amikor édesanyává váltam meglepett az a mérhetetlen szeretet és törődés, amivel a kisfiam felé fordultam. De menet közben rá kellett jönnöm, hogy – fáradtságom ide vagy oda – mennyi türelemre és odafigyelésre van szüksége ennek a kis életnek. A szeretet érzése mellett tartósan volt jelen az életemben a csalódottság, a frusztráltság és a sebezhetőség. Új dolgokat tanultam az érzéseimről, és anyaként egész magas szintre fejlődött az empátia készségem is. Igaz, évek óta foglalkoztam már az érzelmi intelligenciával, de még mindig volt mit tanulni. (Szerintem, mindig is lesz mit tanulni benne.)

 

Pár, szülőknek szóló könyvben halványan pedzegetik, hogy szerintük a családnak demokratikus alapokon kellene állnia. De nem igazán értettem sokáig, hogy ez mit is jelent. Aztán eljutottam az amerikai The Gottman Institute-hoz, és belevágtam a képzésükbe a gyermekek érzelmi intelligencia fejlesztéséről. És akkor értettem meg, hogy miért is fontos a demokratikus alap.

 

Az autoriter fegyelmezési módszerekkel és családi struktúrával nem lehet erkölcsileg és érzelmileg egészséges gyermeket nevelni. Az autoriter szülői uralom ugyanis nem veszi figyelembe a gyermek érzéseit, ami – mint már írtam – 6 éves korig lényegesen meghatározza a gyermekünk viselkedését. Nem azért, mert neki így tökéletes, hanem azért, mert a gyermekünk agyának ennyi időre van szüksége arra, hogy valamilyen módon és szinten képes legyen szabályozni az érzelmeit.

Ez kész biológiai tény, nincs értelme vitázni rajta.

 

Szóval, ha autoriter módon neveljük a gyermekünket, büntetünk, szankciónálunk és mindeközben figyelmen kívül hagyjuk az ő működését alapjaiban meghatározó érzéseket, akkor a saját dolgunkat nehezítjük meg hosszútávon. És a gyermekünkre helyezünk rá egy hatalmas sziklát.

A népszerű nevelési kézikönyvek nem foglalkoznak az érzelmekkel, és nem mutatják meg, hogyan támogathatjuk a gyermekünket a saját érzéseinek kezelésére. Arra viszont fókuszálnak, hogyan rendszabályozzunk, amikor szófogadatlan a gyermekünk. Rendszabályozhatunk autoriter eszközökkel, mint a sarokbaállítás, és rendszabályozhatunk megfélemlítés nélküli módszerekkel. A cél viszont az, hogy rendszabályozzuk a szófogadatlan gyermeket. És nem vezetnek be minket a szófogadatlanság hátterébe.

 

Emellett legtöbben inkább autoriter nevelést kaptunk, vagyis nincs mélyen bennünk élő mintánk arra, hogyan kellene és lehetne megtartani a demokratikus elveket a mikrocsaládunk működésében. És ott van a tágabb családunk (szüleink és nagyszüleink, nagynénik és nagybácsik), akik mind az autoriter nevelési módozatok szerint mondják meg nekünk, mit is rontunk el, mit kellene máshogy csinálnunk. Persze nem rossz szándékból teszik ezt, hiszen ezt a módszert ismerik.

 

Szerintem a gyermekünk nevelése többről szól, mint rendszabályozás és engedelmességre való nevelés. Szerintem a gyermekünk nevelése arról is szól, hogy hagyjuk és segítjük a készségei és képességei fejlődését úgy, ahogy azt ő éppen ott és éppen akkor igényli. És arról is szól, hogy támogatjuk erkölcsös, érzelmileg érett, kritikus gondolkozásra képes és felelősségteljes felnőtté válni. Olyan felnőtté, aki kibontakoztathatja tehetségét, élvezi az életet, a társadalom hasznos tagja, és mély kapcsolatokat képes kialakítani a szeretteivel, barátaival.

 

John Gottman – a The Gottman Institute alapítója – szerint nem elégséges szeretni a gyermekünket, ha azt szeretnénk, hogy ilyen felnőttekké váljanak. Több évtizednyi tapasztalattal a háta mögött úgy gondolja, hogy a szeretet mellett fontos a gyermekünk partnerként való kezelése. Az, hogy teljes értékű és intelligens emberkeként tekintsünk rá, akivel tudunk és lehet együttműködni. És rendkívül fontos, hogy bevezessük őt az érzelmei világába.

 

Egy évtizedig tartó kutatása alapján kijelenthetjük, hogy az érzelmi fejlesztést alkalmazó szülők gyermekei érzelmileg intelligens emberkékké váltak. Jobban tudják kezelni az érzéseiket, képesek könnyebben lecsendesíteni az érzéseiket, ha valami felzaklatta őket. Azzal pedig, hogy gyorsabban lehiggadnak, alacsonyabb lesz a belső feszültségük, a stresszszintjük, lelassul a fokozott szívverésük. Ennek fiziológiai következménye, hogy erősebb az immunrendszerük, és kevésbé vannak kitéve a fertőző betegségeknek. De az alábbiak is a sikeres és helyes érzelemszabályozás következményei:

  • jobban és hosszabb ideig tudnak koncentrálni,
  • könnyebben alakítanak ki új kapcsolatokat más emberekkel,
  • ellenállóbbak a bullying, vagyis a korosztályon belüli bántalmazásokkal szemben,
  • jobban megértenek másokat,
  • könnyebben alkalmazkodnak és érik el a céljaikat,
  • és jobban teljesítenek iskolai szituációkban.

(Olyan gyerekekhez viszonyították az érzelmi fejlesztésben részt vevő gyerekeket, akik a szüleiktől nem kapják meg az érzelmi fejlesztést.)

 

Kijelenthetem, hogy ezek közül egyiktől sem szeretném megfosztani a kisfiamat. Sőt, azt szeretném, ha ezekre ő is képes lenne a mai rohanó és állandóan változó világban.

 

Végül térjünk vissza arra, miért is mondom azt, hogy már újszülött kortól érdemes ezt csinálni.

A kisbabánk a világra jöttekor kezdi felfedezni a kinti életet. Szokások, rendszerek, rutinok alakulnak ki. Az, amit az első pár évében tőlünk kap, mélyen és tudattalanul beépül a személyiségébe, a belső monológjába, és élete végéig elkíséri. Ha már egész kicsi korában tudatosan segíted az érzelmei megismerésében és megnevezésében, akkor – úgymond – előkészíted őt az érzelmek viharának korszakára, vagyis a dackorszakra.

 

A kisfiam érzelmi intelligencia fejlesztését nagyjából 8 hónapos korában kezdtem el tudatosan művelni – a párom pedig a dackorszak kezdetekor csatlakozott be az én addigi tapasztalataimat és az általam már elsajátított módszereket megtanulva. Máté rendkívül barátságos, kortársaihoz képest érzelmileg érett és önálló, osztozkodó, együttérző, és ami számomra rendkívül fontos: alig dacos gyermek. Nem igazán kell vele küzdeni, és nem igazán kell szankcionálni. Sem autoriter, sem megfélemlítés nélküli módszerekkel.

Éppen ezért döntöttem úgy, hogy továbbképzem magam, és mélységeiben sajátítom el a gyermekek érzelmi intelligencia fejlesztésének – nálunk már bevált – módszerét. És ezt a tudást adom át a támogatásommal fejlődő édesanyáknak is.

 

Hiszem azt, hogy nem csak a dackorszak könnyíthető meg, hanem a gyermekek teljes élete. És akármikor is kezded el az érzelmi intelligencia fejlesztést, lesz változás és lesz eredmény. Akkor is, ha már a dackorszakban vagytok.

 

Viszont nagyon fontos, hogy a módszer sikeres használatához te is rendben legyél, és ne küzdj túlterheltséggel, kiégéssel vagy az anyai dühvel. Különben nem tudod jól alkalmazni a módszert. Szerencsére az érzelmi intelligencia fejlesztés bármilyen korban elkezdhető, így önmagadon is tudod alkalmazni.

Nekem működik, és sok pluszt adott a saját anyasági önismereti utamon.

Ha úgy gondolod, hogy ez számodra is segítség lenne – függetlenül a gyermeked korától, gyere és nézd meg a témába vágó ingyenes webinárt és ismerd meg az érzelmi coaching jelentősségét, és legyél te gyermeked érzelmi coacha.