Amikor nőből anyává válsz, nem csak egyszerűen átállítódik a pszichés-lelki működésed, hanem egy teljesen új egység kezd el benned, a korábbi mellett futni, és befolyást is gyakorol rá. A lelki alakulás mellett pedig egy sor új készséget sajátítasz el, mint például a szoptatás, az együtt játszás, az altatás és – a legfontosabb – a szeretet közvetítése.
A folyamatot jelentősen megnehezíti, hogy ennek felismerésére és tudatos megélésére igencsak rövid idő áll rendelelkezésedre – maximum 9 hónap –, miközben maga az anyai lelkiség nagyon hosszú ideig veled lesz.
Egészen pontosan az életed végéig.
De szerencsére nem mindig áll központi helyen.
A baba megszületése után az anyai azonosulás teljesen betölti az érzelmi életedet, és közvetlenül határozza meg a gondolataidat és a viselkedésedet. A korábbi személyiséged (lelki szerveződésed) háttérbe szorul, de a személyiségedtől függ, hogy mennyi időre. Uralkodó maradhat hetekig, hónapokig vagy akár évekig, de hosszát befolyásolják az olyan praktikus és anyagi szempontok is, mint például a munkába való visszatérés.
Viszont amikor háttérbe szorul az anyaságod, akkor sem tűnik el. Inkább készenlétben vár – mint anyatigris a bokorban –, hogy bármikor előléphessen, ha szükség van rá. Betegség, baj vagy veszély esetén. Amikor a gyermekednek szüksége van rád, anyaként reagálsz, függetlenül, hogy milyen idős. Az anyai lelkület egy szempillantás alatt működésbe lép. Ez az anyai mentális szerveződés mélyreható és állandó elemeddé válik, és el kell fogadni, hogy sosem leszel már az, aki a baba előtt voltál. És bár ettől a változástól nem kell félni, nem is szabad félvállról venni.
Ez a rövid idő alatt végbe menő és tartós változás azért is érdemli meg a figyelmedet, mert életed végéig veled lesz. És nem csak a te életedre nyomja rá a bélyegét, hanem a gyermekeidére, a párodéra és a családodéra is.
