A lányból/nőből anyává válás mély veszteséggel jár, miközben teljesen új távlatokat nyit.
Bármit is változtat rajad, az már egészen biztos, hogy soha többé nem leszel egyszerűen csak nő.
Ez fontos elem abban a bonyolult érzelmi zűrzavarban, amit minden nő átél a kisbabája születése után. Egyszerre érez boldogságot a kis jövevény miatt, és szomorúságot, csalódottságot azért, amit örökre elengedett. Ez a fesztelen szabadság lehetősége, a „csakis önmagamért vagyok felelős” érzése.
A legtöbb kismamát teljesen megrettenti a felismerés, hogy egyik pillanatról a másikra szó szerint teljes felelősséggel tartoznak egy másik emberi életért. Ez mindenki számára kemény helyzet, főként egy első gyerekes anyukának. Nem egy történetet hallottam, hogy a szülés utáni zuhany alatt tudatosodott az újdonsült anyában, hogy innentől kezdve minden drámaian megváltozik, és fogalma sincs mit tegyen, hogyan tegye, mire figyeljen, kire hallgasson. Teljesen más szinten mozog ez az abszolút felelősség, mint a korábbi megszokott életben nyújtott megbízhatóság.
Ekkor már látjuk, hogy nem csak életben kell tartania az állandó ellátásra szoruló babánkat, hanem felelősek vagyunk a növekedéséért és a fejlődéséért is.
Az ehhez szükséges önbizalom és biztonságérzet csak lassan – sokszor igencsak rögös út alatt – alakul ki, miközben a kisbabás és te megismerkedtek, összeszoktok, és megtapasztalod, hogy képes vagy gyermeked életben tartására, fejlődésének elősegítésére. Az út rögösségét pedig épp az a társadalom és – gyakran – a közvetlen környezet kelti életre, ami nem hagyja, hogy ti ketten magatok jöjjetek rá a saját közös és sikeres együttműködésetekre.
Ezért is nagyon fontos, hogy a társadalom és a közvetlen környezet nyomásaival, hiedelmeivel már a várandósság alatt tisztába kerülj, és te magad tudd meghatározni, miről és hogyan kívánsz gondolkozni. Mit, mikor és hogyan akarsz tenni, vagy épp nem tenni. Eredményeként pedig harmonikus, egymásra hangolt és erős baba-mama kapcsolat alakul ki közöttetek. Csökkenthetőek lesznek a saját magaddal szembeni kétségeid, bizalmatlanságod, ami olyan diszharmóniához vezethet, mint az anyai kiégés, vagy a frusztrációból és családi mintákból hozott agresszív nevelés. Hosszútávon ugyanis mindegyik elszenvedője a gyermek lesz.
