Ahhoz, hogy az érzéseinket egészségesen tudjuk kezelni, fel kell tárnunk azt, hogyan is gondolkozunk magukról az érzésekről. Ennek alapját gyermekkorunkban a saját családunk gondolkodásmódjából alakítottuk ki. Magunkra kötelezőnek vettük azt, ahogy a családunkban az érzelmekről gondolkodnak.

Az én családomban és környezetemben például alapból két nagy érzelmi kategória létezik: a pozitív, jó érzések és a negatív, rossz érzések. Mostanra azonban rájöttem arra, hogy ez a két nagy kategória igencsak nagy kalamajkát eredményezett az életemben. Több olyan szakmai anyagot is olvastam, ahol arról írnak, hogy az érzéseink eme két kategóriába csoportosítása okozza az egyik alapvető problémát az életünkben.

És milyen igazuk van! Azzal, hogy két szélsőséges pólushoz társítjuk egyik-másik érzésünket, tudattalanul is preferenciát állítunk:

1. A pozitív érzések jó érzések, ezek jöhetnek. Az a cél, hogy ezekkel az érzésekkel legyen tele az életünk.

2. A negatív érzések rossz érzések, ezek nem jöhetnek. Az a cél, hogy ezekkel ne foglalkozzunk még akkor sem, ha jelen vannak az életünkben.

És persze érthető, hogy a negatívnak titulált érzéseket az agyunk – egészen pontosan az ősagyunk – blokkolni akarja. Teljesen természetes reakció, önvédelmi mechanizmus ez. Megóvja az agyunk önmagát attól, hogy itt és most szembe kelljen nézni egy nehézséggel. Mert ahhoz, hogy ezt a nehézséget megoldja időre, figyelemre és energiára van szüksége. Az agy pedig alapból kategorizál, klisékben gondolkodik, hogy minél kevesebb energia felhasználásával tudjon működni. Vagyis tartalékoljon, mégis túléljen.

Csakhogy hosszútávon ez a stratégia nem kifizetődő. Ha mindig, minden negatívnak titulált érzésünket elfojtjuk – mindegy, hogy ezt tudatosan vagy tudattalanul tesszük –, akkor csak rakódnak egymásra a belső nehézségek, frusztrációk. Végül aggódássá és szorongássá válnak. És mindez abból adódik, hogy engedünk agyunk azon részének, aki az itt és mostban nem akar szembenézni egy negatívnak titulált érzéssel.

És nem véletlenül írom úgy, hogy NEGATÍVNAK TITULÁLT. Mert itt a gondolkodásmódunk az alap probléma. Ha te azt gondolod, hogy a félelem, az aggódás, a bűntudat, a szégyenérzet, a szomorúság és az egyéb „negatív” érzések rosszak, akkor szerintem tévedsz. Írom is, hogy miért.

Mindenekelőtt két másik kategóriát ajánlanék neked a pozitív és a negatív helyett. Ez a két kategória a könnyű és a nehéz. A könnyű érzésekkel könnyű bánni. Könnyű átélni, megélni, velük együtt létezni. A nehéz érzésekkel azonban nem ez a helyzet. A nehéz érzésekkel nem könnyű együtt élni. Viszont nem lehetetlen. Ahogy az sem lehetetlen, hogy előnyünkre fordítsuk őket, és hasznot húzzunk belőlük. Mert ha megvizsgálod őket, akkor felfedezheted bennük a lehetőséget arra, hogy jobb legyél, mint tegnap voltál. Motivációvá tudod őket forgatni.

A nehéz érzések, mint a düh, harag, szomorúság, szégyenérzet, sebezhetőség, bűntudat, félelem és társaik ugyanis nem véletlenül vannak jelen az életünkben. Evolúciós célokat szolgálnak. Azt a célt, hogy túléljünk. Csak mi rosszul kereteztük őket, és így rosszul is értelmezzük a jelenlétüket. Mind azt szolgálják, hogy erősebbek és ellenállóbbak legyünk. Csupán oda kell figyelni rájuk. Meg kell érteni őket.

Ha egészségesen viszonyulsz a benned rejlő nehéz érzésekhez, akkor hatalmas terheket tehetsz le. Minden olyan terhet, amit gyermekkorod óta magaddal cipelsz.

És ez semmi másról nem szól, mint arról, te hogyan gondolkozol az érzéseidről. Mi a te mindset-ed (ejtsd:májndszet – gondolkozásmódod) az érzésekről, és milyen viszony fűz hozzájuk.

És igen, az alap mindsetünket kaptunk, de nem kötelező ezt magunkra nézve elfogadni. Van lehetőségünk változtatni rajta. Tudatos odafigyeléssel és némi gyakorlással szó szerint át tudod huzalozni az agyadat arra, hogy ne pozitív és negatív, hanem könnyű és nehéz érzéseket láss. Illetve arra is, hogy felfedezd, mit is akar neked az elméd – egészen pontosan az újagyad – és a lelked megtanítani ezekkel a könnyű és nehéz érzésekkel. Mert mindig az a célja, hogy tanulj és fejlődj. Amíg csak működik.

Én azt választottam, hogy megvizsgálom az érzéseimet, amikor csak tudom. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig sikerül. De a mindsetem már nem pozitív és negatív érzésekről beszél. Hanem könnyű érzésekről – amiket igyekszek tudatosan és teljes szívemből megélni – és nehéz érzésekről – amiket igyekszek megvizsgálni, megérteni, elfogadni, és segítségükkel jobban megismerni önmagamat és a szükségleteimet. Így kerülhetek egyre közelebb a saját harmóniámhoz. Emberként, nőként és legfőképpen anyaként is. És a szeretteimnek is kiegyensúlyozottságot kívánok. Szóval ezt igyekszem továbbadni a fiamnak (és a férjemnek) is.

Bízom benne, hogy neked is segítséget adhatok abban, hogy közelebb kerülj a belső békédhez és nyugalmadhoz. Ez vezet ugyanis el ahhoz, hogy olyan édesanya lehess, amilyen mindig is lenni szerettél volna. Tökéletesen a helyeden vagy. Rendben van az, ahogy eddig csináltad. De hogyan csinálod ma és holnap? És hogyan csinálod majd holnapután? Ez a döntés a te kezedben van.

Te is szeretnél máshogy nézni az érzésekre? Szeretnéd támogatni a gyermekedet, hogy megtanulja megfelelően értelmezni és szabályozni az érzéseit, a gondolatait és a viselkedését? Akkor gyere, nézd meg az Érzelmi coaching gyerekeknek ingyenes webinárját, és ismerd meg azt, hogyan lehetsz te gyermeked érzelmi coacha!